Szomorú Szerelem

"Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!"

"Mindenre emlékszem,amire nem szeretnék, nem tudom feledni,mit elszeretnék."

"Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?... Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat."

"Megijeszt a tudat, hogy az a fiú - aki, esküszöm, különleges volt - pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi."

"Az ember 100 dolgot akar. 89 és felet megkap. 9-et megszerez. Felet befejez. És abba az 1-be hal bele, ami nem lehet az övé!"

"Ne hiányolj senkit a múltadból! Okkal nincs benne a jövődben!"

"Néha olyan jó lenne újból gyereknek lenni. Ha lehorzsolod a térded, az nem fáj annyira, mintha összetörik a szíved."

"Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak egy személy tudna téged megvigasztalni, és az az aki miatt sírsz."

"Kicsi még a szív, vigyázz, hogy épen nőjjön fel. Nem mindegy, hogy hány sebet kap, s melyiktől vérzik el."

"A legdrágább kő mindent karcol, de maga nem tűr karcolást, a legdrágább szív inkább vérzik, de nem sebez meg soha mást."



„Te gyújtottad a szívemet lángra, aztán lelketlenül tiportad a sárba. Ha meg tudtad tanítani, milyen az élet, tanítsd meg azt is, hogyan kell feledni téged!”


"A szerelem okozta kínok közül az a legnagyobb , mikor gyűlölni akarjuk azt ,akit a világon a legjobban szeretünk."


"Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé."


"Amióta nem vagy velem, nem tudom milyen a szerelem,
és minden áldott nap csak a helyes utakat keresem.
Várok egy újabb esélyre, egy véget nem érő táncra,
egy életen áttartó önfeledt románcra.
De semmi nem jön, Te sem vagy már, és hiába várlak,
nem kell senki, még ha a helyeden több százan is állnak.
Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel,
egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el."


"A nap, mikor elmentél, volt az a nap mikor rájöttem arra, hogy semmi sem lesz már ugyanaz.
Szomorú a szívem, mert tudom, most nem lehetsz az enyém, összekavart életünk elindult egy rossz irány felé.Mikor nem vagy velem, könny csordul le arcomon, meg kell próbálnom, de felejteni nehéz - tudom.Mikor veled lehetek, szikrázik szívem, mert szeretlek, de e szeretet nem szerelem, ezért nem engedhetem, hogy szenvedj.El kell, hogy felejtselek s te is engem, mert ha ezt most folytatnánk, az nem lenne jó egyikkőnknek sem.
Nem akarom, hogy fájjon, de ez nem lehet másképp, engedj el lágyan, s ígymegmaradsz nekem, mint egy álomkép.
Veled leszek álmomban, s erre az lesz a fájó bizonyíték, hogy reggel majd a párnámon ott csillog egy könnycsepp, mely az enyém. "

"Hányszor mondták, értsem már meg végre: többé soha nem leszek veled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy vége,
mintha minden álmom,s vele az éltem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,
most már csak bátorságot gyűjtök...
Csak a Halál csókját érezném már végre...ennyi csak,mit remélek..."


"Egy rövidke szó, mit kimondani nehéz, főleg neked, kit elérni oly nehéz. Úgy szeretném elmondani amit érzek, de félek, te mindezt nem érted. Lelkem örül, ha csak pillanatra látlak, de mikor nem vagy itt elemészt a bánat, sír a szívem, kérlel a szám, ám hiába minden, csak magány, nézz le rám, szeretlek őszintén, kívánlak teljesen, oly üres nélküled az életem. Szeretném, ha te is rájönnél, kedvesem, nélküled nincs értelme, annak hogy létezem."

"Várni valakit, ki nem jön többé, eljönni onnan, hol boldog voltál, otthagyni örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szívedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet, S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, mással látni őt, s utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással, hazamenni, sírni néma zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, s imádkozni azért, hogy ő ne tudja meg
mi is az a bánat! "

"Egyszer már elveszítettelek,
és az csak az én hibám volt,
ha kijavíthatnám ezt a hibát
tudod, hogy megtenném!
De nem tehetek semmit,
csak annyit mondhatok: örökké szeretni foglak!"

"Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható? Mit ér a sok csillag mely nem veled látható? Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mind ezek nélküled telnek!"

,,A sötétben nem látszanak a könnyek."

Még könnyem folyik, ha arcod látom, édes szerelmem csak átölelni vágyom, még vérzik a szívem, ha rád gondolok, mert nélküled oly magányos vagyok. Még emlékszem az együtt töltött napokra mik számomra felejthetetlenek az óta. Soha én el nem feledlek és újból-újra kimondom: „SZERETLEK!”

"Menj el és adj egy esélyt, hogy elfeledjelek!"

"Az igazi ok az, hogy azért vagytok túl rajtad, mert most látom csak hogy ki is vagy valójában."

Mielőtt csak újabb ígéreteket teszel, tanuld meg mit jelent az "ÖRÖKKÉ" szó ....

"Újra és újra ugyanazt a számot játszom le mert rád emlékeztet..."

"Sosem leszek olyan messze, hogy ne érezzelek…"

"Tudod mi az, szeretni valakit s mikor kérdik büszkén letagadni? Minden utcán őt keresni, várni s mikor jön közömbös durva arcot vágni. Belefoglalni a nevét az esti imába, s azt hazudni sosem gondolsz rá. Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. Nem írni, mintha nem is érdekelne s könnyekkel elaludni, szemeddel mosolyogni bár szíved ég."

"Azt hittem, te vagy minden, amit utálok, de rájöttem, hogy te vagy minden, ami belőlem hiányzik."

"Boldognak szeretném látni. Nem számít, hogy kivel vagy hogyan. Találjon valakit, aki megbecsüli, és úgy szereti, ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit, aki úgy látja őt, ahogy most én."

"Mikor egyedül vagyok,
azt kívánom bárcsak te keresnél telefonon,
Azt mondanád; vissza akarsz kapni engem - de sohasem hívsz
és én annyira bolondnak érzem magam…"

"Azt mondták a lánynak a tudatlan emberek, hogy nem idővel, hanem egy másikkal lesz könnyebb..."

Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már meg tanultam élni nélküled."

"Ne szólj, menj, nehogy sírni láss.
A könny, mint a láng, úgy ég,
ne félj, nem te vagy a hibás!
Csak álom volt, túl szép.
Élni kell, úgy búcsúzom,
te élj csak boldogan,
hisz nézd, a perc rohan.
Élni kell, de nélküled hogyan?"

"Utána nyúlsz, de ő elszökik. Utána mész, de ő elrejtőzik. Ránézel, és lehunyja a szemét. Szólsz hozzá, és befogja a fülét..."

"Visszaemlékszem arra az időre, amit együtt töltöttünk, újra és újra lejátszom őket magamban, de már túl késő...."

"Az egyik legnehezebb dolog az életben azt látni, hogy akit szeretsz, valaki mást szeret."

"Nem érhetek hozzád, nem fekhetem melléd, nem súghatom oda csókolj, mert kell még! Te lettél volna a legszebb örömöm, és hogy veled álmodhattam ezt is köszönöm!"

"Hogy mit jelentesz nekem? Már sokan kérdezték,
válaszolni nem tudtam hisz nem értettem még.
Tudtam, hogy nélküled üres az életem,
de azt hittem attól még boldogan élhetem.
Idővel rájöttem, mennyit érsz te nekem,
s most már tudom, hogy nélküled végem!
Ha most kérdezné valaki, mit jelentesz nekem,
már tudnám a választ, mert te vagy az életem!
Messze vagy, és elérni nem tudlak,
szenvedek, mert gyűlölni nem tudlak!
Ne kínozz átkozott szerelem!
Ne kínozz, elég már a sok gyötrelem!"

"Ha bűn egy álmodás, vállalom ezt a vétket, ha bűn hogy várok rád, örökké bűnben élek."

"Még lélegzem, még fázom, még fognám a kezed,még nézném a szemed, még lépek, még élekmég hallanám hangod, még őrizném arcod,még látok egy napot még várok ,még sírnék, még ökölbe szorítanám kezem:már elég! Még kérlek, még félek az égre nézek,még érzem arcomon pillantásodmég dobban a lét, még nyújtanám kezemegy csepp szeretetért még üvöltenék,még nem elég még száz könnyet ejtenék.Még szeretnék, de már nem lehet."
"Minden szép elmúlik egyszer, merengve ágyban fekszel. Álmodsz a múltról, kínoznak a képek, s messzire szállnak el gyönyörű évek. Szemedből fájdalmad könnyekként fakad, arcodon csorog le, akár egy patak. Elmossa múltadat, megfojtja vágyaid, megtörték lelkedet, eltörték szárnyaid. Minden nap szenvedés, végtelen borzalom, vágyod, hogy ne fájna szíved már oly nagyon. Sötét a nagyvilág, örökös éjszaka, nincs aki szeretne, miért is mész haza. Emlékek képei, fájdalmas förtelem, minden nap megkínoz, minden nap gyötrelem. Hazugság árulás, amit csak kaphattál, áldozat lettél, mert adtál, mit adhattál. Úgy érzed tiszta vagy, de mégis elhagytak, kiülő szívedben álmaid elfagytak. Jéghideg leszel, de fájdalmak égetnek, s várod, a halált mely mindennek véget vet."

„Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép vagy csúnya, lehetsz gazdag vagy szegény, de sosem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél...”

"...mert a szerelem nem élte túl az élet viharait, nekem pedig tovább kellett folytatnom a keresést az után a személy után, aki azért jött a világra, hogy rám találjon."
"Újra a régi helyen jártam, azon a füvön, melyen veled álltam, és néztem egyedül a csillagokat, akár csak régen a te arcodat. Olyan rég volt már tovatűnő emlék, boldog vissza-visszatérő kacér kép.Úgy fáztam az éjszaka hideg csendjében, úgy vágytam ölelésedre, mint még sohasem. Magányosan néztem a csillagokat, és sírva suttogtam: gyere vissza! Újra a régi helyen jártam, annál a padnál, melynél veled voltam. Ott voltam egyedül, s néztem az eget, mint tavaly ilyenkor a két szép szemed. Meleg volt, de mégis fáztam."



"Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul
marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy
elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos
erejétől."




"Könnyeket küldesz majd értem a kék égre, s én magányos, mennyei 
imákkal koldulok örök bebocsáttatásodért. Addig bekötözött
szemmel élünk, hogy csak egymást lássuk, azt az utolsó földi búscút,
ameddig a soha eltart. Tedd a szíved a szívemre, érintsd a könnyed 
a könnyemhez, most még itt vagyunk."




"Én alapvetően sosem kerestem egyebet, mint a szerelmet. Talán mert
sosem éreztem, hogy igazán szeretnek. Mindennek amit addig
csináltam, egyetlen célja volt: hogy szeressenek."




"Tudom, milyen érzés az, hogy mintha ott sem lennél, amíg ő rád 
nem néz, meg nem érint, vagy nem süt el egy viccet a károdra...
Csak hogy mindenki lássa, hogy vele vagy, az övé vagy."




"Ha nem gondolsz is rám ezer évig, én egy órán belül ezerszer gondolok
majd rád."




"Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik."




"Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz."




"Elmentél, és magaddal vittél engem is, aki itt maradt, nem hasonlít
hozzám."


"Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a
legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. 
Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal,
egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak,
a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem
változott. Csak éppen hiányzik valaki."




"Gyönyörű, kora nyári szürkület ereszkedett alá, amikor nagyon tudnak fájni az emlékek, a kezdet és a befejezés..."


"Én egy pocsolyának születtem, de veled tenger voltam."


"Változik és elmúlik, mint egy hullám a tenger hátán."


"Sajnálom, hogy nem tudtam betartani az ígéretemet. Lehet, hogy már nem emlékszel rá, de én komolyan gondoltam, hogy építek neked egy házat, egy hatalmas kerttel egy dombra, ahonnan tisztán lehet látni a tengert."

"A szív csak egy törött eszköz, ami működik."

"Ami azt illeti, időnként vidámnak, jókedvűnek látszom, sőt még viszonylag értelmes beszédre is képes vagyok mások előtt, úgy tűnik, mintha isten tudja, milyen jól érezném magam a bőrömben. Ám a lelkem folytatja halotti álmát, és a szívem ezer sebből vérzik."


"Azt mondják, sínen vagyok, csak azt nem tudják, hogy átment rajtam a vonat."





"Sírni már nem fogok... érted biztos... elég volt az a millió könnycsepp...Elég volt a bánat! Bár szeretlek örökké de már nem várlak.. nem várlak mert nincs értelme.. ahogy jössz úgy mész is... nem is baj. Csak néha fáj.. Mert tudom hogy csak hazudtál.. hazudtál mikor azt mondtad szeretlek... hazudtál mikor azt mondtad soha el nem engedlek..."




"...de egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett. Olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt... nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné."


"Az a fajta álom volt, aminek minden pillanatát elhittem."


"a lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört .. a lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott .. a lány, aki mindig nevetett, most zokogott .. aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta .."


"Ne bántsd a virágot, ne törd le hiába, ne dobd el könnyen az útnak porába! Ne mondd ki könnyelműen a szót: szeretlek! A szív is virág, ne dobd el, ne vesd meg! Ha bántod a virágot, nem zöldül levele, megszakad a szív is, ha csak játszol vele!"


"Az ember összeragasztja, ami eltörött, de mindig tudni fogja, hol vannak a törésvonalak."

"Ha valaki csakis téged akar, akkor azt senki és semmi sem állíthatja meg, de ha ez a valaki pont nem téged akar. Akkor ezen senki és semmi nem tud változtatni, hiába, ez ilyen egyszerű."


"Nekem ha kisfiam születik teljesen biztos, hogy olyan nevelést kap ,hogy megtanulja, hogy a lányok szíve nem játék és feleslegesen ne barbizzon egyikkel sem.. : D"


"A fiú lány barátsággal egy a baj, hogy az egyik fél mindig többet érez pusztán barátságnál."


"A legnehezebb abban, hogy elsétáljak tőled az, hogy tudom: te nem fogsz utánam futni..."


"Amikor meghallom a keresztnevedet, nem az fáj, hogy nem érdekellek..hanem az, hogy nekem egyből te jutsz az eszembe.."


 "Nem bánom... csak azt, hogy nem mondtam meg neki, őt szeretem a legjobban!"


"Sosem kellett volna, hogy közel engedjelek."


"Tudod ez az az állapot..amikor az eszed már felfogta..csak a szíved még nemtudja.."


"Ha megtudtam volna mutatni, hogy mennyire megbántottál, már nem tudnál a szemembe nézni."


"Sose felejtem el azt a mosolyt, ami magához láncolt.."


"Ezernyi oldalt is tele tudnék írni, hogy elmondjam az
érzéseim, de akkor sem értenéd, úgyhogy inkább szó nélkül megyek most el, csak
egy apró hangot hagyva magam mögött... ahogy a szívem a földre zuhan és
összetörik."


"-Ne fordíts hátat nekem!
 -Tőled tanultam...:/"


"Egy ember. Egy ember aki engem azt hittem szeret. De nagyot csalódtam. Most már soha az életben nem fogok benne bízni. Egy hazug idióta.. azt kívánom, bárcsak soha nem is ismertem volna, Játszik könnyedséggel mondom: A soha viszont nem látásra .. '"


"Nem vigyáztam, elvesztettem. Nem harcoltam, elengedtem. Megtörtént és tanultam. De felejteni sosem tudtam. "

"Búcsút veszünk egymástól, de ez már nem olyan, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy, hogy az élet azért választ el egymástól, hogy mindketten megértsük, milyen sokat jelentünk egymásnak. Lehet, hogy ez is benne van, de érzem, hogy ezentúl visszafordíthatatlanul megváltozik minden. Mostantól már tényleg csak barátok leszünk, ennyi maradt nekünk, ez is több mint a semmi. Persze mindketten tudjuk, hogy hátralévő életünk minden pillanatában emlékezni fogunk mindenre, ami velünk történt. Most elengedjük egymást, és csak az vigasztal, hogy ránk is érvényes az ősi szabály: csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk. Köszönöm, hogy az utamba kerültél, köszönöm, hogy megismertelek, mert álltalad több lettem."


"Nem volt felelni valóm, hiszen nem mondott újat, ő nem fogta fel, hogy attól, hogy kölcsönösen szeretjük egymást, még úgy meg tud döfni, hogy térdre esem. Éppen azért, mert szeret, és mert én is szeretem. Csak az tud nekem fájdalmat okozni, akihez közöm van."


"Ha veszítettél már el valakit, aki iránt azt hitted már nincsenek érzelmeid, de tudtad ő még szeret, csak hívnod kellett és ott volt melletted, csak szólnod kellet, bármit megtett és neked ez tetszett. Jó volt a tudat, hogy van valaki aki ennyire szeret. De amikor egyszer csak elveszted, már nem rohan hozzád, már mást talált, abban a pillanatban szeretsz bele újból. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólad az egyetlent aki igazán szeretett azt, aki mindenben melletted állt, aki társad volt. Akkor ott maradsz lelkileg kifosztva, egyedül – a hiányában döbbensz rá, nélküle mennyire szenvedsz. Hiába találsz mást, nem potólja azt a rajongást amit tőle kaptál. Akkor jössz rá, hogy mi mindent jelentett ö neked."

"Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már nem tenném. Csalódtam benned, hittem a szavaidnak, bíztam, mindez hiába. Egyszer már megbocsátottam a hazugságaid, megbocsátottam másodszorra is, sőt megbocsátottam volna harmadszorra is, századszorra is. De te mit tettél? Faképnél hagytál, kihasználtál és eldobtál, mint egy rongyot. Ennek ellenére nem haragszom, csupán csalódottságot érzek, és ezek után szeretlek és még mindig megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy tényleg őszinte szívből jövő szeretet, mely örökké tart?"


"Lehetetlen alak vagy. Kibírhatatlan. És az a szörnyű, hogy én még mindig szerelmes vagyok beléd. És folyton kiborulok magamtól, amikor újra meg újra észreveszem, hogy még mindig abban reménykedem, én hülye tyúk, hogy egyszer csak rám telefonálsz, vagy egyszerűen becsengetsz, és én ajtót nyitok, és az ajtóban te állsz, és én egy pillanat alatt úgy elgyengülök, hogy majdnem kibicsaklik alólam a két lábam."

"Te vagy a macska, én a gombolyag, letekertél, szétszedtél és otthagytál..."


"Amikor még szenvedéllyel öleltél ,amikor még tiszta volt a szó. "


"Amikor még mindent bennem kerestél, és én voltam minden,ami jó.."


"A seb már begyógyult, egyáltalán nem fáj. De a heg megmaradt.
Vajon e heghez hasonlóan őt sem fogom tudni eltüntetni soha a szívemből?"


"Ha legközelebb látlak, már nem figyelek rád,
Nem fordulok utánad, megyek csak tovább."


"Csend van, csak az óra ketyeg. Senki nem vár, senki nem szeret. Üres a perc, üres az óra. Egy álom mely nem vált valóra. Emlékezz rám, emlékezz a jóra. Később én is ezt teszem s eljön az óra, mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám s emlék leszel, emlék csupán."


"Mi lesz velem? Már elfelejtettem, hogyan kell nélküled lenni."


"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges"


"A szív csak egy törött eszköz, ami működik."

"Ezerszer képzeltelek el, és ez rontott el mindent."


"Túlságosan jól ismerte ahhoz, hogy szeresse vagy utálja. A múltjának egy része volt, mint egy régi barát, aki a hibái ellenére is barát marad, csak mert mindig is az volt."


"Egy pillanatig láttam benned valamit... valami emberit. Bocs, tévedtem."


S"zerelmesnek lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki - az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni."


"Te (...) magamra hagysz, én pedig örökre ott maradok. Jövő tavasszal majd megint arra vágysz, hogy itt legyek veled ebben a házban. És ha visszaemlékezel erre a napra, rájössz, hogy boldog voltál."

"A szerelmesek nyelvén az örökké szó azt jelenti, ha vége is, de örökre a szívükben él.."


"A szerelem az szerelem, légy 18 vagy 81,ez a játék fájdalomra, nem pedig pontra megy."


"Az ember bonyolult lény; ha fáj, úgy érzi felejtenie kell.."


"Ezért van a múltnak ekkora hatalma felettünk...egy idő után csak arra emlékszünk, amit el akarunk felejteni."


"Jó jel az összetört szív. Azt jelenti, hogy megpróbáltad."

"A legnagyobb távolság a Földön nem észak és dél között van, hanem közted és köztem, mikor melletted ülök, te pedig észre sem veszel.."


"Ki kellett volna nyitnod a szemed és meglátni hogy bolondultam érted."


"Ha rád gondolok,melegség tölti el a testemet, szívemet,ugyanakkor könny csordul arcomon,mert nem vagy velem."


"-Gondoltál már arra, hogy lehet csak álmodjuk az életet...?
-Kizárt, hogy ennyi fájdalmat álmodna az ember..."


"-De miért panaszkodsz? Miért nem örülsz inkább?
-Ugyan minek? Nem lehetek a jelene, nem lehetek a jövője...
-Akkor annak örülj, hogy a múltja vagy!"

"A legnagyobb távolság a Földön nem észak és dél között van, hanem közted és köztem, mikor melletted ülök, te pedig észre sem veszel.."


"Mikor szerettem , nem kaphattam meg , mikor megkaptam , már nem szerettem .."


"..mert hiába múlt el, bennem mégis örökre megmaradt."


"Valami halk nesz… valami csendes roppanás..
Csak a szívem hullt darabokra... semmi más..."


"Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém?Ha nem nekem születtél miért születtem én?"


"Próbáltalak elfeledni és eszembe jutottak a kis hibáid ,majd egyre nagyobbaknak tituláltam őket. De ezzel nem téged bántottalak,csak önmagam, hisz a sok hibáid ellenére is belédhabarodtam"


"Te elhitetted velem, hogy szerettél, de másnap más kezét fogtad és nevettél, nem hiszem el, hogy ezt tetted velem, de később rájössz én tényleg szerettelek."


"Fel foglak jelenteni súlyos lelki-sértés, majd cserbenhagyás miatt.":/


"Régen majdnem minden nap beszéltünk. Most pedig meglepődök, ha kapok egy hellot."


"..még mindig lángol bennem a tűz, és nem értem, hogy ha benned is van valami, akkor miért nem mutatod ki?"


"Önkínzás.. Ha rossz kedvem van, szomorú zenét hallgatok. Csak, hogy még jobban taccsra vágjam magam lelkileg..."


"Jó volt azt hinni, hogy vagy nekem. Kösz, hogy úgy tettél, mintha számítanék, és én lennék az egyetlen!"


"El se tudod képzelni mennyire tudnálak szeretni...ha hagynád."

"Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy húga, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek."


"Ő nem volt más az életemben, mint bekevert malter tapasztalataim megszilárdítására."

"Emlékszem arra, mikor találkoztunk, emlékszem arra, mikor először csókolóztunk, emlékszem arra, mikor egyedül hagytál a nagyvilágban..."


"Semmit sem érnék enélkül az érzés nélkül. Ha fáj is. Ha sírok is miatta. Én nagyon szeretem szeretni."


"Elfeledni a szépet oly nehéz,
Kerestem kutattam mást de még bennem élsz.
Az én szívem nem nyílik másnak már,
Talán kell még egy tél és kell még egy hosszú nyár!"


"Az élet csak egy fehér lap, de nekem te voltál a minta."


"Nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom... Nagy fájdalommal jár, ha elveszítesz valakit, akit szeretsz. Nincs annál kegyetlenebb dolog a világon."


"Van egy mondat, ami még a ‘már nem szeretlek’-nél is sokkal fájóbb tud lenni: a ‘nem bízom benned’. Az elsőnek valaki máshoz van köze, s mint tudjuk, a szív döntéseit nem lehet megkérdőjelezni. A másodiknak viszont kizárólag Te vagy az oka.. ráadásul ilyenkor nem csak Neki okozol csalódást, hanem ezzel együtt magadnak is."

"És nem értem, hogy miért vagy közel, ha többé úgysem érlek el."


"Évek múlnak el, bennem mégis létezel, emléked nem törli semmi el."


"Mikor a szemedbe nézek, tudom, hogy ez nem olyan mint régen, mert a köztünk lévő kapcsolat lehetetlen.Mikor rám mosolyogsz, de már nem úgy mint régen. Most nem úgy, most csak talán örülsz, hogy látsz, de a mosolyod mögött már nem az van, mint azelőtt. Csak nézzük egymást és megfagy a levegő, csak ölelnélek és csókolnálak, és elmondanám, hogy hiányzol ha nem vagy velem, de nem lehet. Kirohannék, hogy üvöltsek, mert nem lehetsz az enyém. Csak összekuporodva ülök, és hallgatlak téged miről beszélsz, figyellek, a mozdulataidat, a szemed, a bőröd, a karod, amivel nemrég még engem öleltél, és a szívembe mar a fájdalom, mert az a szem már nem fog úgy rám nézni, mint azelőtt. Már nem érinthetem a bőröd. Már nem csókolhatom a szád. Már nem. Soha többé. De mikor utoljára érintettél, öleltél és csókoltál azt nem felejtem el, egyetlen percet sem felejtek el abból, amit együtt töltöttünk, és ha csak rövid időre is, és még ha titokban is mellettem voltál, az enyém voltál még ha nem is egészen, de bele sem gondoltam, hogy az az utolsó csók, az utolsó ölelés. Talán akkor jobban magamhoz szorítalak, vagy hevesebben csókollak meg, ha tudom, hogy ez az utolsó alkalom. De nem gondoltam végig, féltem és iszonyúan fájt. Mit kellett volna tennem? Miért engedtelek el? Már csak a kérdéseim vannak, amelyekre annyiféle választ adhatnék, de nem találok megfelelőt. Nem tudom mi lett volna, ha.... Talán semmi, mert a sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled... Talán így kellett lennie... ha az eszemre hallgatok, az volt a helyes, mert teljesen mások vagyunk. Más életkor, más város, más célok, más légkör, más múlt, más jövő, de vágytunk egymásra. A szívünk egymásért kalapált, boldogok voltunk együtt, de ez hosszú távon elég? Tudnánk élni egymásért és egymásnak? Hoznánk áldozatokat egymásért? És a legfontosabb: megérné? Nem tudom, csak abban vagyok biztos, hogy még érzem.. úgy ahogy vagy mindenestől... Nem tehetek semmit. Nem öregedhetek tíz évet, nem végezhetek el három iskolát, nem vehetek házat, autót, nem szerezhetek tapasztalatot. Nem tehetem.. Neked mindez megvan. De nekem meglesz? Nem tudom mit hoz a sors. Talán egyszer valahol, valamikor, és lesz még egy csók és még egy ölelés. Ennyi, vagy talán több? Nem is sejthetem. Csak az időre várok, hogy az majd segít, és eldönt mindent. De még mindig fáj. Látnod kell. Senki sem tudhatja körülöttem mindezt, és csak a remény marad. Hogy nincs ott senki más, csak te és én. És akkor elmondhatnám azt, amit eddig nem... Vagy nem is mondanék semmit, csak a szemedbe néznék mélyen, igazán, s talán egy pillanatra eldöntené a sorsunkat, rájönnék, hogy van-e még remény, vagy el kell felejtselek örökre. A remény marad csak, a türelem. Csak lopva figyellek. Hiszen a sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled. Így te is a sorsra bízod.. Úgyis ő dönti el..."


"Ahányszor kilépek az utcára, az Ő arca jut az eszembe, hogy hol lehet, mit csinálhat, mégis azt mondom nem érdekel. Csak ne kutatná a lelkem mindenhol, minden sarkon, minden úton, minden emberben."


"Kicsit összetörtem.... csak néhány ember vette észre és Te nem voltál köztük."


"Remélem összetöri a szíved ..ahogy te törted szét az enyémet.."


"Amikor belenéztél a szemembe, egy világ összedőlt bennem, eszembe jutottak azok a napok, amikor boldog voltam, amikor azt hittem hogy minden tökéletes és semmi sem változhat és örökké így marad, de egy percre se gondoltam akkor, hogy most majd így tekintek vissza rá. Így, hogy fáj, nem erősek az érzelmeim irántad, de mégis amikor meglátlak a szám mosolyra görbül akarva akaratlanul, és legszívesebben magamhoz szorítanálak és nem engednélek el, de nem tehetem. Csak hirtelen jött ez az érzés és mindent felkavart…"


"Ha nem a megfelelő életkorban vagy, reménytelenül távol lehetsz valakitől. Pedig lehet, hogy valósággal egymás számára születtetek, mégis... "


" És még nagyobb ostobaság elhagyni valakit, aki iránt ilyen erős érzelmeid vannak. Elhagyni, ráadásul anélkül, hogy harcolnál érte. Ezt én is elkövettem egyszer. És nagyon megbántam, mert soha többé nem találkoztam senkivel, akihez olyan erős érzelmek kötöttek volna. "


"Már nem akarom felmosni a padlóról a könnyeket, már nem akarom felemelni az eldobott köveket, már nem akarom látni arcod álmaimban... Felébredek... Már nem akarom Nélküled az utcát járni."


"Mikor kértelek, hogy gyűlölj, te szerettél, s mikor kértelek, hogy szeress, te már csak nevettél..."


”Sok fiú szívesen járna velem, nem vagyok csúnya lány és próbálok kedves lenni… miért nem veszel észre? Vicces... te vagy az egyetlen, akinek nem kellek, pedig a teljes szívem odaadnám neked.”


"...el kell, hogy veszíts, hogy biztosan tudd, mit érzel..."


"Az igazság néha fáj, de akkor nyilvánul meg szerelmünk, amikor már nincs mellettünk, akit igazán szeretünk."


"Most az emlékek olyanok, mint a kép volt akkor, amikor a papírt összegyűrik, az nem lehet tökéletes megint."


"Kár, hogy az esőben kicsúszott kezemből kezed… és elveszítettelek."


"Nem tudom, mi fogott meg Benne ennyire… Talán a mosolya, a szavai, vagy, ahogy mondta. De most, hogy nincs itt… Olyan vagyok, mint egy darab kő… mint egy szárnytalan madár… egy elhagyott szerelmes."


„…mert a 'szeretlek' szó már számomra nem mond semmit... Nem jelenti azt a tüzet, azt a szenvedélyt, amit irántad éreztem... Nem jelenti azt a felhőtlen boldogságot, és azt az eget rengető fájdalmat. Nem jelent semmit... és nem hallja többet tőlem senki."


„- Én azt sajnálom, hogy hagytalak elmenni…


- Én meg azt, hogy elmentem.”


„Fáj viszonzatlanul szeretni valakit, de a legfájdalmasabb úgy szeretni valakit, hogy sosem vesszük a bátorságot elmondani az érzéseinket neki.”

"Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik aki elhagyott, hogy összeroppant a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA."


"Vérzik a szívem, a múltra gondolok, értsd meg, nélküled félember vagyok!"


"Utólag gondolkodom. ostobább nem is lehetnék..."


"Van, hogy a szerelem kitart, néha viszont csak a fájdalom marad."


"Mindenütt téged látlak, szerelmem. A fűben... a fában... valaki másban.."


"Néha egész élet rámegy arra az igyekezetre, hogy valaki nélkül próbáljunk meg élni."


"A sorsunk csak ugyanaz volt.Nem közös..."


"Ha tudtam volna, hogy akkor beszélek vele utoljára, valami jobbat találok ki.."


"Nem kifizetődő egy olyan férfi fölött uralkodni, aki szabad akar maradni. Csak egy üres ágyat és egy összetört szívet nyerhetsz vele."


"Azt mondtad, azt hittük, ez örökké tart,
De az ezredik "Szeretlek"-nél a kréta elkopott.."


"Ha azt kérnéd tőlem, hogy nézzek a szemedbe, lehet, hogy nem mernék,hisz látnád azt a szerelmet, melyet én nem látok a tiedben ."


"Mindegy, bárhogy küzdök, tudom nem én vagyok az a Lány."

"Kipukkasztotta fantáziám szappanbuborékát."


"Könnyes párnádat magadhoz szorítod és azon tűnődsz miért nem vagy boldog. Megmondom én neked, ne haragudj érte, de minden szerelemnek csalódás a vége!"


"A sivatagi szél már régen befedte lábunk nyomát a homokban. De én létem minden pillanatában emlékezni fogok mindenre, ami velünk történt, továbbra is ott fogsz járni álmaimban és a való életemben. Köszönöm, hogy az utamba kerültél."


"Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem."

"Sok szív tört már össze ostoba szavak miatt..."


"Megtehetnéd a kedvemért - 
Hogy lábujjhegyen távozol. 
Halkan csukod az ajtót az életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz."


"Ne gondolj rám ezután, neked úgysem fáj, nem tudom, hogy én ki vagyok, csak azt tudom, hogy ő ki volt."


"Nem akarlak sírni látni, de nem is akarok az lenni, aki hazudik neked."


"Nem, nem igaz, egy szerelemnek soha nincsen teljesen vége... Gyűlölnöm kellene őt, de lenyűgözve tart a fájdalom, amelyet okozott nekem."


"Még egy percet kérek, csak egyet, hogy egy mosollyal vissza adhassam az összes fájdalmat amit okoztál!"


"Olyan voltam, mint egy nő, aki lemerevedik egy lángokban álló ház létráján. A legutóbbi kapcsolatomban úgy megégettem magam, hogy féltem fejest ugrani a következőbe."


"Semmit nem kértem, valamit mégis vártam. Azt hittem tudod mi is az én vágyam. Vágytam rád. Mondani nem mertem. Így elveszítettem, kit igazán szerettem.."

"Miért múlik el minden, ami szép? Miért fáj a szívünk az elmúlt tegnapért? Miért nem lehet örökös a ma? Akkor nem kellene elválni soha."


"Kiért szívünk tegnap még izzott: ma már emlék."


"Ismered a helyet az álom és az ébrenlét között? A helyet, ahol még emlékezhetsz az álomra? Itt foglak örökké szeretni..."


"Ha valaha elmész menj úgy,hogy a szíved is azt akarja."


"Nem adnálak senkinek, semmiért. Illetve... de. Igen. Adnálak. Valakinek, ingyen. Önmagadnak. Neked bármikor visszaadlak, ha kéred. Hiszen szabad vagy. Nem sajátíthatlak ki, nem köthetlek magamhoz. (...) Az ajtó nyitva áll. Bármikor beléphetsz, bármikor kiléphetsz. Nem azért léphetsz ki, mert nincs szükségem rád. A legnagyobb fájdalom lenne. De szeretlek. És ezért léphetsz ki."


"Számunkra nincs értelmes folytatás. De van méltó befejezés."


"Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani, emlékszem, volt egyszer egy barátom."


"Többnek láttam, többet vártam..."


"Szerelemből elküldeni valakit akit szeretsz, nem szerelem..."


"Elítéled. Elveszted a bizalmad felette. Felbukkan, és ismét ott tartasz ahol eddig. Nem tudod hogy innen hogyan tovább.."


"A legfájdalmasabb dolog: elkésni a szeretettel."


"Minden…minden így kezdődött. Minden azzal a csillogó, szemkápráztató, mégis fáradt és törékeny tekintettel kezdődött. Az volt a próba."


"Túl naiv vagyok… Mindig azt hiszem, hogy ha kapok egy kis jót az élettől, az sokáig meg is marad. Megszokom és aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy hirtelen összetörik a szívem…"


"Muszáj, hogy néha összetörjék a szívünket. Az összetört szív jó jel. Azt mutatja, hogy valamit legalább megpróbáltunk."


"Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém."


"Kérem vissza szívemet te s**gfej! És már nem érdekel, milyen édesen nézel..."


"Sokszor felmerül bennem a kérdés ... Vajon te is azt érzed, amit én ?!"


"Nem maradtam más csak egy tollvonás a lapon, egy gondolat a dalban, egy falevél a padon.."


"Mindig félek ráírni, mert nem tudom,hogy örül-e neki... vagy azt gondolja:'ne,már megint rám írt."


"Menekülni a szenvedély elől, vagy vakon engedelmeskedni neki - melyik hozzáállás a kevésbé pusztító? Nem tudom..."


"Én Téged akarlak, de te mást keresel bennem."


"Ha igazán szeretsz valakit, próbálsz neki mindent elnézni, megbocsájtani.. és mosolyogva azt mondani : semmi gond! Miközben belül sírsz amiért ezt tette..."


"Remélem azért néha amikor egyedül érzed magad, eszedbe jut hogy en melletted lennék ha hagynad!"


"Csak egyszer sírnál úgy, ahogy én érted, csak egyszer éreznéd, amit én érzek, csak egyszer látnád, a könnyet arcomon, s megtudnád milyen, az igazi fájdalom.. !"


"Tudom, hogy máson jár az eszed.. mikor rám nézel, néha olyan, mintha nem is engem, hanem őt látnád bennem."


"Mi marad nekem? Csak az illatod a párnán,egyedül rugdoshatom a kavicsot a járdán.."


"Mondták már nekem - bolond vagy, ha siratod. Neem ! Akkor voltam bolond, mikor szembementem vele, s beleszerettem!"


"Igen... hiányzik, hogy valaki oda bújjon hozzám... valaki aki megfogja a kezem ha rossz kedvem van, felvidítson, akivel órákat eltudok tölteni... igen ... hiányzik valaki akivel szerethetjük egymást."


"Elszalasztottam az egyetlen esélyemet, hogy boldog legyek: hagytalak elmenni."


"Csak próbáltam időt adni neked, hogy hiányolhass. hogy rájöjj, szükséged van rám. játszottam az elérhetetlent, csak hogy utánam rohanj, fogd meg a kezem, és azt mondd: tévedtem! te vagy az a lány, akire vártam! soha nem lett volna szabad elengedni... csak próbáltam időt adni neked, hogy hiányolhass... de sohasem tetted meg."


"Hiába tudom h sosem lesz az enyém,ha ott van a szívemben,hogy talán van még remény.."


"Ha fiú lennék, úgy gondolom megérthetném, milyen érzés szeretni egy lányt. Esküszöm jobb ember lennék. Figyelnék rá, mert tudom mennyire fáj, amikor elveszíted az egyetlent akit akartál... Mert készpénznek vett téged, és minden amid volt romba dőlt tőle."


"A fehér lovat ellopták , helyette BMX a divat ... a szőke herceg nem jön el , a barna meg csak szívat."


"Nincs rosszabb annál, mint olyat szeretni, aki folyton csalódást okoz!"






"Néha nem csak a rossz emlékek tesznek szomorúvá, hanem a legjobbak is, amelyekről tudod, hogy nem fognak még egyszer megtörténni."


"A sok véletlen mondat, ami kicsúszott és meghatott, a romokból felkapott pár tegnapot, boldoggá tett és elhagyott."


"Megtetszettél. Megismertél. Megkedveltél. Megszerettél. Megszerettelek. Megváltoztál. Megismertelek. Nem kerestél. Megtanítottál csalódni, megkérdezted, hogy vagyok? Azt feleltem jól vagyok, pedig belül meghalok..."


"Néha még reménykedem, hogy újra kezdhetjük, hogy felhívsz és azt mondod nem bírod nélkülem . De ez csak kósza ábránd és rájövök, hogy ez soha nem fog megtörténni. Rám törnek az emlékek és a féltve őrzött álmok, mikor azt mondtuk egymásnak ' soha nem akarlak elveszíteni' . Mondd hova lett ez a két ember ? Mi lett belőlünk ? Hova lett a sok álom? ... Ha szeretjük egymást, miért kell külön utakon járnunk?"






"Ha nem akarod hogy csalódjanak benned, akkor sose mond azt hogy, szeretlek!!"


"Igen!Nem!Talán! Ezek a szavak néha nagyon sokat jelentenek egy szó kimondása után : " Szeretlek ! " boldog perceket , átsírt éjszakákat, soha el nem muló kételyeket."


"Egy szakítás után mindenki azt gondolja, hogy jól van, de néha a legkisebb dolog is felkavarhat és visszaránthat."


"Ha jársz valakivel, akkor olyan, mintha sokáig tanulnád, hogy ki az a személy, de ha szakítotok, akkor az a sok minden feleslegessé válik."


"Az összetört szívre az egyetlen gyógyír az idő."


"Soha ne mond, hogy szeretsz, ha nem igazán érdekellek..
Soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott..
Soha ne fogd meg a kezem, ha össze fogod törni a szívem.. 
Soha ne mond, hogy meg fogsz tenni valamit, ha nem is tervezed, hogy belekezdj..
Soha ne nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság..
Soha ne mondd, hogy Szia, ha valójában Viszlát-ot mondanál..."


"Remek színdarab, magad alkottad, magad rendezted, velem játszottad."

"- Nem fogom keresni, most neki kell utánam jönnie...

- Akkor elveszíted!
- Nem! Ha ő nem keres, akkor mindketten elveszítjük egymást!"


"Mondhatod, hogy túl vagy rajta, de bármilyen idézetet olvasol ő jut róla eszedbe!"


"Ráírnám egy téglára, hogy mennyire szeretlek, aztán hozzád vágnám, hogy érezd mennyire fáj..."


"A szerelem néha élet,de van,hogy csak fájdalmat okoz..."


"Utálom azt, ahogyan viselkedsz velem és utálom azt is, hogy még mindig akárhányszor meglátlak, elkezd remegni a térdem."


"El kell nyomnom magamban az érzéseket. Azt hiszem, rosszabb lenne ha tudnád, hogyan érzek. Nem tudhatod meg. Érdekes, hogy mindenki más, akinek semmi köze hozzá, tudja. Csak épp te nem.!"


"Miután elmentél, sokáig azt hittem, belehalok, hogy nem lehetsz mellettem."


"A szívem már másé, mert Te megtagadtad...s látod, mostmár Én nevetek Rajtad!"


"A szerelem olyan betegség, ami akkor fáj nekem, ha elmúlik neked."

"Nem lesz fellángolás újra , mert már nyitva a szemem , nem kell a mosolyod , és nem kellesz te sem!"


"Vannak ölelések, melyekre mindennél jobban vágyunk. Mégis félünk tőlük, mert tudjuk, hogy utána semmi sem lenne ugyanaz."


"Nevettél azon h sírtam miattad mikor elhagytál...s lásd te most mit csinálsz?"


Fiú: Bocsánat! :'|
Lány: Fogd meg ezt a poharat!
Fiú: *megfogja*
Lány: Most dobd a padlóra!
Fiú: Ledobtam, összetört.. most mi?
Lány: Most mond meg neki, hogy 'Bocsánat', és figyeld, hogy összeszedi-e magát...




-Egyenlőre nem tudom, hogy mi vagy és ez zavar.
-Hogy érted, hogy mi vagyok?
- Úgy, hogy nem tudom mi vagy.. lehetőség vagy probléma. 


"Három lehetőséged volt nálam:
- először
- utoljára
- soha többet!"

"Csalódnom kellett benned, mert te is olyan voltál mint bárki más, úgy hazudtál mint a vízfolyás."


"Szerelmes voltam belé, de nem annyira, hogy ez mindent megváltoztasson: csak ahhoz volt elég, hogy mindkettőnket meggyötörjön."


"Az idő nem gyógyít, amikor nem vagy képes továbblépni."


"Nem azért vagyok féltékeny, mert nem bízom benned. Csak azért, mert tisztában vagyok, hogy jobbat is kaphatnál..."


"Tudod milyen érzés az, amikor valaki, akit szeretsz ott van melletted, mégis mintha egy hatalmas szakadék lenne köztetek? Hogy milyen, amikor írsz Neki és napokig várod a választ, majd rádöbbensz, hogy hiába vársz, mert nem fog írni? Hogy milyen mikor nagy nehezen elhiszed, hogy veled jó is történhet, aztán egy napon ráébredsz arra, hogy mégis hazugság volt az egész? Hogy milyen az, amikor legszívesebben mindent elmondanál, de mégsem teszed, mert tudod, hogy Ő nem így érez; és mert úgy gondolod, hogy ha nem mondod ki, akkor nem is igaz? Hogy milyen, mikor el kell engedned valakit, aki soha nem is volt igazán a tiéd, de mégis az életed része volt? Nem ugye? Neked fogalmad sincs ezekről az érzésekről. Te csak a felszínt látod belőlem, az álarcomat, amit azért öltöttem magamra, hogy ne lásd mennyire fáj az, amit velem teszel. A gondolataimban és a szívemben zajló harcok, küzdelmek Téged nem érdekelnek, megelégszel azzal, hogy látszólag minden rendben."


"Ígérem, hogy elfelejtem,többet nem sírok miatta. Ígérem! Csak kérlek, még egy percet had szerethessem!"


"Egy nap majd hiányozni fognak az üzeneteim, amiket küldtem neked. Hiányozni fog, hogy mennyire aggódtam érted. Hiányozni fog az idegesítésem. Egy nap, amikor eltűnök, hiányozni fog, hogy volt valaki, aki akart téged. És amikor már nem leszek itt többé: HIÁNYOZNI FOGOK!!" 


"Ha az ember szeret: fél. Ha fél, bemagyaráz magának dolgokat. Ha bemagyaráz magának dolgokat, elhiszi a téves gondolatokat. Ha hisz, szomorú lesz. S ha boldogtalan lesz, rossz tetteket visz végbe. Nem azért jutnak eszembe ezek a hülye dolgok, mert kinézem belőled, hanem azért, mert szeretlek és félek. Félek, hogy egy nap eltűnök a szívedből. Félek, hogy egy nap, mikor felkelsz, ez jut eszedbe: nem akarom."


"Tudod, talán csak azért akarok elmenni, hogy visszajöhessek. Hogy fájjon mikor távolodom, hogy hiányozzak, mikor nem láthatsz és, hogy majd örülj, ha visszatérek. Igen, talán csak érezni akarom, hogy boldog vagy, hogy viszontláthatsz!"


"Azt hiszed nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán azt hiszed eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogom mondani, emlékszem, volt egyszer egy barátom? Ez nem így lesz, nélküled egyedül vagyok, sosem lesz már semmi ugyan az!"


"Te mindig csak előre néztél, ami engem illet, én mindig csak téged néztelek. Mindig volt számodra valaki fontos.., de nekem csak te voltál az, kiért mindent feladtam volna."


"Egyszer azt érzem, barátok vagyunk. Olyan is megesik, mikor azt érzem, hogy mi ketten többek vagyunk, mint barátok. Van, hogy néha azt vésődik belém, hogy te vagy a lelki társam, és nálad jobban senki sem érti a kimondott vagy épp kimondatlan szavaimat. Tudod, mi az, ami mégis bánt? Az, hogy vannak idők, mikor úgy érzem magam, mintha számodra idegen lennék csupán."

"Köszönöm annak aki elhagyott valaki másért. Közlöm vele így utólag, hogy sokkal erősebbé tett, és hiába veri a nyálát, most már úgy sem kap meg."



Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.


Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk.


Ott voltam, majdnem egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle.


Sokan irigylik azokat, akik
kapcsolatban élnek, azonban
minden jó dolognak - még ha
nem is akarjuk beismerni -
van árnyoldala is. Ha
szeretünk valakit,
elgyengülünk.
Kiszolgáltatottak leszünk.
Megalázhatóak. Sőt, gyakran
vesztesek is. Fáj, de be kell
látnunk: egy szerelemben
mindig az veszít többet, aki
jobban szeret. A közönyös,
akinek egy kapcsolat nem
‘vérre megy’, erősebbnek
tűnik. Úgy gondolom, ezért is
félünk szeretni. És mivel a
szerelem ritkán izzik mindkét
emberben egyenlő hőfokon,
mindig annak a nehezebb, aki
jobban szeret, még akkor is,
ha intenzívebb boldogságot él
át, mint a másik - mert ha
egyszer véget ér, ő lesz a
boldogtalanabb.




Lassan elfelejtem az arcod...már alig tudom felidézni. Néha úgy érzem megkönnyebbülök, máskor idegesít, ahogy távolodsz az életemből. Elfelejtem az arcod, az illatod, a szemeidet, a mosolyod, az ölelésed, a hazugságaid...lassan elfejeltem, hogy mitől láttalak olyan különlegesnek, hogy mivel sikerült olyan csúnyán átverned. Lassan túl leszek rajtad, már nem gondolok rád. De egy dologra egész életemben emlékezni fogok: az éjszakára, amikor megváltoztattad az életem.


Szólni nem mertem, mert a szemem gyanúsan égett, és féltem a könnyek lehetőségétől, ha esetleg ki merem nyitni a számat, biztosan kibukna rajta a fájdalom.


Létezik egy olyan ember, akit régen nagyon szerettél, és most azt mondod, hogy nem érzel iránta semmit. Egy olyan ember aki ott csücsül a szíved trónján és mindig rágondolsz amikor továbblépsz az élet bizonyos szakaszain. Egy olyan ember akinek naponta legalább egyszer megnézed a profilját, csak azért, hogy meglásd mi történik vele. Egy olyan ember, akihez dolgok fűznek, és ha találkozol egy ilyen dologgal, legyen az egy fénykép, egy zene, egy helyszín, bármi, te elmosolyodsz, beugranak a régi emlékek, hogy milyen jó is volt vele, és azon kapod magad, hogy az örömöd sírásba megy át, mert már tudod, nem lesztek többé együtt. Vagy meglátsz valamit, amit nem szeretnél, és egész nap csak arra tudsz gondolni, és érzed azt a könyörtelen fájdalmat ott legbelül. Egy olyan ember, akit ha meglátsz érzel valamit, ki tudja mennyi idő után még mindig. És ekkor azt mondod, hogy te nem szereted, és igazából ezt is gondolod.. de a szív tudja az igazságot.


Hidd el sajnálom,hogy nem lehetek veled,hogy nem állhatok melletted és nem foghatom kezed ,hogy nem segíthetek mikor nem leled a helyed és, hogy máshol vagyok most is mikor kinyitod a szemed.


A szerelem erőt ad valakinek, hogy összetörjön téged. Én helyrehozhatatlanul össze voltam törve.


Hiányzol (...), ez olyan nem tudok enni, nem tudok aludni, már lassan nevetni is elfelejtek nélküled dolog, és komolyan úgy érzem, hogy amikor elmentél, magaddal vitted a szívemet...